A rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elő. Az európai országokban igazán csak az újkor első századaiban vált ismertté, amikor a különböző ,,illatos vizek" és gyógyító hatású ,,desztillált vizek" voltak divatosak. Ekkortájt hódította meg a világot az Aqua Regina Hungariae (Magyar Királyné Vize, ungarisches Wasser, Eau de la Reine d'Hongrie) néven ismertté vált, rozmaringból előállított szer (rozmaringszesz), amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére. Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölő szerként, illetve hajhullás ellen is hatékony szerként tartották számon. A rozmaring leveleit, virágos-leveles hajtásait és illóolaját számos országban használják a modern fitoterápia kezelések során. A rozmaring illóolaja a magyar és több európai ország gyógyszerkönyvében is hivatalos drog, melynek különböző kemotípusai (pl. kámfor és eukaliptol) ismertek. A rozmaring-kivonatok vagy illóolaj-tartalmú készítmények külsőleges alkalmazásakor elsősorban azok bőrvörösítő, helyi keringést fokozó és gyulladáscsökkentő hatásai érvényesülnek, ezért reumás eredetű fájdalmak, idegfájdalom és ülőidegzsába kiegészítő kezelésére alkalmas termékek (fürdő- és masszázsolajok, fürdősók, bedörzsölő szerek, krémek) előállítására használják. Összetett készítményekben gyakran társítják más növények (pl. levendula, erdei fenyő, eukaliptusz stb.) illóolajával, illetve bőrvörösítő és/vagy hűsítő hatású illóolaj-alkotórészekkel (ilyen például a kámfor és a mentol), melyek kedvezően egészítik ki a rozmaring illóolajának jelzett hatásait, valamint a masszírozás ismert élettani és gyógyhatásait.
